Végre megérkezett a mozikba az Élve eltemetve című film, amit a 127 óra kapcsán már emlegettem.
Ez egy spanyol dráma, aminek fő- és ezzel egyetlen szerepét Ryan Reynolds játsza, akit én eddig csak gagyi vagy maximum középszerű romantikus vígjátékokban és akciófilmekben láttam. Éppen ideje volt már egy ilyen kiemelkedő alakításnak az életében.
A filmet Rodrigo Cortes rendezte, neki ez csak a második nagyjátékfilmje, de borítékolható, hogy fogunk még hallani róla.
Paul Conroy (Ryan Reynolds) az amerikai hadseregnek beszállító teherautó sofőr, aki egy kevésbé szép napon arra ébred, hogy élve eltemették. Az iraki fegyveresek 5 millió dollárt követelnek a szabadon bocsátásáért, ezt a pénzt azonban neki kell előteremtenie a fakoporsóban található mobiltelefon, öngyújtó, kés és ceruza segítségével. Eközben fogy a levegője, a koporsóba pereg a homok, betéved egy kígyó, egyszóval a körülmények közel sem mondhatóak ideálisnak.
Karaktere teljesen átlagos, talán ennek köszönhetően okosabbnak érezzük magunkat nála és találgatjuk, mi vajon hogyan szabadulnánk ki. Elkezd telefonálgatni, az amerikai kormány felhívása azonban annyi eredménnyel kecsegtet, mintha Charlie Sheent kérdezgetné az antialkoholizmus áldásos hatásairól. Az amerikaiak elvből nem fizetnek váltságdíjat, Paul azonban nem bánná, ha hazajutna a családjához, ezért tovább próbálkozik.
Végül megkapja egy túszmentő csoport vezetőjének a számát, de ekkor már versenyt kell futnia az idővel, a telefonja akkumulátora merül, a levegője fogy. 90 percet töltünk el vele egy koporsóba zárva, így klausztrofóbiásoknak nem ajánlható film, az ember önkéntelenül is feszeng közben és élvezi, hogy koporsónyinál nagyobb a mozgástere.
Unatkozni egyetlen percig sem lehet, amiben nagy szerepet játszik Eduard Grau operatőr. Másfél óra koporsó filmezést úgy megcsinálni, hogy közben ne unatkozzunk, ahhoz azért kell tudni valamit. A svenkeken kívül (a kamerát elforgatja a függőleges tengelye körül, majd felfelé és lefelé is), nagyon jól fókuszál ezen az aprócska helyen úgy, hogy közben különböző hangulatokat teremt. Néha félünk, rettegünk, aztán reménykedünk a főhőssel együtt. Azt nagylelkűen figyelmen kívül hagyhatjuk, hogy néha a koporsón kívülre kell helyezni a kamerát a megfelelő szög elcsípéséhez, mert cserébe máskor meg teljesen bepréselődünk a szűk helyre és együtt szenvedünk Paullal.
Kár lenne a történetből ennél több apró részletet elárulni (annál nagyobb részletek pedig már nincsenek benne, hogy eltemették és szabadulni akar), látni kell és átérezni a hangulatot. A film nyomasztó, fullasztó, ugyanakkor drámai, zseniális, a végén lévő csavar után pedig csak ülünk kábultan és kapkodjuk a levegőt.
Nálam ez 10/8, ajánlom mindenkinek.
Jó szórakozást!
michaela
Utolsó kommentek